A csúcs felé érkezünk. A Nap ma, 2026. június 19-én a Polaris csillag alatt (északi sarkpont), holnap, 2026. június 20-án a Betelgeuse csillag vezérlete alatt halad el, majd vasárnap megérkezik a rák nulla pontjára, a nyári napforduló pillanatához, amikor a legmagasabban jár az északi féltekén élők számára.
Már kijött a Bika szarvai közül, fellépett a Tejútra, ezzel megvolt a szintlépésünk, egy bizonyos csúcsra érésünk, de mielőtt teljesen elérnénk az éves csúcsot, ami testi világunkban a kiteljesedés pillanata – ebből megannyi van életünkben, a napi csúcsok, az éves fordulónapok, a felnőttkor, a karriercsúcsok stb. –, kinyílik számunkra a végtelen. A szintlépés megvolt, a megérkezés a csúcsra még közeledik, de közben kitárul minden, Polaris által a rendszerünkön túli világ, Betelgeuse csillag által a rendszerükben rejlő teljesség. Ebben a két napban tehát nemcsak lehetőségünk van kinyitni magunkat ennek a teljességnek, arra is alkalmasak ezek a napok, hogy felismerjük, hogy mennyire a rendszerben van a lényeg.
Mi itt a Földön egy zárt világban élünk, korlátok, határok, végek, falak között, megannyi lehetőségekkel, számtalan próbával, mégis a végtelenben. Ez értődhet meg most. Például az, hogy amit gondolunk, akármennyit is tanultunk ahhoz, hogy elsajátítsuk, csak egy kis tört része annak a tudásnak, amiről valójában szól. Vagy az esetlegesen minket ért történések, amiben mondjuk fájdalom is van, legyen az személyes életünkben, a családban, országos szinten vagy az egész emberiséget tekintve, annak ellenére, hogy legtöbbször úgy érezzük minden összefogott ellenünk, is csak egy kis morzsa. Ha azonban kinyitjuk magunkat a végtelennek, mely ránk borul, amivel most éppen kapcsolatban is vagyunk, vagyis tudjuk nagyban nézni a történéseket, valamint megérteni, hogy a nézőpontunk csak egy nézőpont, mennyire más értelmet kapnak ezen történések. Akkor kapnak igazán értelmet.
De, amire a leginkább kaput nyit ez a néhány nap, és talán ez a legfontosabb, hogy rájöjjünk, hogy valójában amennyire kicsik vagyunk, annyira hatalmasak, hiszen nem véletlenül jött ide az isteni energia tapasztalni. Erre a parányi kis bolygóra ezekbe a még parányi élőlényekbe, mint mi emberek, az állataink, növényeink, ásványaink. Van itt valami hatalmas ebben a formátumban, energiában, ami a nagy energia nem ismer és általunk ismeri meg, gondolataink, cselekedeteink, érzéseink által. Ez az igazán hatalmas. Ha ezt így tudjuk látni, akkor értjük meg igazán, hogy mi zajlik itt, miért vannak a történések, mik is vagyunk, kik is vagyunk és akkor egy nagyon más nézőponttal, nagyon más energiával lépünk tovább a próbák útjának új körére.
Érdemes egy kicsit mindezen elgondolkodni.
Tóth Gabriella Csillagtenger
