A felmelegedés
Mindannyian érzékeljük, hogy valami nem normális. Már nem. De mi lehet igazán a háttérben. Ez az írás nagyon hosszú, és nagyon komoly kérdéseket feszeget, viszont talán segít a tisztánlátásban.
Klímaválság van. Benne ülünk a kellős közepében. Ez egy magától zajló természetes folyamat, évről évre egyre melegebb van, a nyarak végére oda jutunk, hogy szinte minden kipusztul, egyre nehezebben viselhető, mi meg nem értjük mi is zajlik. Közben meg jégkorszakban vagyunk, igen, jégkorszakban, mert a sarokpontokon jégsapkák vannak. Amíg az van, addig jégkorszakban vagyunk. 700 ezer éve kezdődött és a mai napig tart. Megvolt már a csúcsa, már átfordult, megyünk kifelé belőle, már a felmelegedésben vagyunk, a kontinensekről eltűnt a jég, de ez még mindig jégkorszak. A folyamat a maga természetes folyamatában zajlik, benne a felmelegedéssel, mert a jég világa után mindig egy meleg időszak jön a vele való változással, nagy valószínűséggel kihalásokkal és utána valami új létformák létrejöttével, ahogy ez eddig is zajlott. Ezek a változások, kihalások szükségesek, mert ezek adnak lehetőséget egy új létforma kialakulására, mint ahogy a dinok után megjelentek az emlősök és majd az ember. Megint valahol egy ilyen váltási folyamatban vagyunk. A Föld maga visz efelé, de közben az ember a saját tevékenységével ezt nagyon felgyorsítja.
Kezdve azzal, hogy hatalmasat nőtt az emberi népesség száma. Az időszámításunk elején kevesebb, mint 190 millió ember élt, az ókorban ennél még kevesebb. 1800-ig nőtt meg egymilliárdra. 1800 év alatt. Kétszáz évvel ezelőttig egy millárdig jutottunk szép csendes növekedéssel. Ott belódult valami. Az elmúlt 200 évben nyolcszorosára nőtt az emberi lélekszám, amiből az elmúlt 50 évben nőtt 4 milliárdból 8 milliárdra. Ez egy hatalmas növekedés, ami nagyon sok kérdést felvet.
Ott, az 1800-as években volt az ipari forradalom is. Talán ez generálta a népesség növekedését is, de én ezt nem tudom tudományosan alátámasztani, de a nehézipar elindulása, a gyárak létrejötte, a gyártás beindítása, a belső égésű motor feltalálása, a modernizálás első lépései, első gépeink valahol talán hozta magával a népesség növekedését is, amivel tulajdonképpen elindult az a pusztító folyamat is, amit az ember beletesz ebbe az önmagában zajló változó folyamatba, ami mindenképpen végbe fog menni és el fog jönni az, hogy megszűnik a jégsapka és átfordul majd már egy akkor onnantól tényleg konkrét melegedésbe és egy újabb valamilyen meleg időszakba, ami már többször megtörtént a Föld 4 milliárd éves ideje alatt. Ezt gyorsítja fel az emberi tevékenység, amire a Föld nem tud megfelelően reagálni. Mert a Föld a maga folyamatait viszi előre, de amikor beavatkozunk, akkor plusz hatásokat generálunk, amivel egyébként magát a Földet, és rajta az összes élőlényt, köztük saját magunkat is veszélyeztetjük.
Az ember ezzel a rohamos fejlődésével és rohamos növekedésével saját magát, világát, valamint civilizációját pusztítja. És ez egy nagyon fontos pont, érdemes kitérni rá, ugyanis a tudomány szerint, bár ez hipotézis, mert teljességgel nem tudják alátámasztani, az egyetlen civilizáció vagyunk a saját Tejút Galaxisunkban, ahol 400 milliárd csillag van, és a legtöbbjüknek vannak bolygói. Billiónyi bolygó van a Tejútrendszerben, csak abban a rendszerben, amit mérni tudunk. A becslések szerint ezen billiónyi bolygóból több mint 10 milliárd potenciálisan Föld-szerű világ lehet, azonban egyiken sincs olyan jellegű élet, mint a mi Földünkön. Ez teszi nagyon különlegesség az itteni életet. Rengeteg hely van ugyanis, ahol az élet kialakulhat és fejlődhet, de a mi Földünkön vagy egyedül. Itt is nagyjából 4 milliárd évbe telt, mire az élet az eredetétől az emberig eljutott. Ez a mostani élet, az emberi forma, a civilizáció tehát figyelemre méltó és valószínűleg nagyon ritka dolog. Van egyébként egy olyan hipotézis is, hogy olyan gyorsan alakulnak és szűnnek meg a civilizációk, hogy nem tudnak kapcsolódni egymással, ezért nem tudunk másikról. De a lényeg, hogy jelenlegi tudásunk által csak mi vagyunk emberek 100 ezer fényév távolságban. És ez nagyon nagy távolságot jelent.
Tehát egyedülállóak vagyunk ezen az egyedülállóan csodálatos Földön. Ha csak a Naprendszerben nézünk körül is láthatjuk, hogy nincs még egy ilyen bolygó, ahol kialakulhatott az élet, mert nincs meg rajtuk minden feltétel ahhoz, hogy az élet nem csak, hogy kialakuljon, hanem fenn is maradjon. Mert a Marson is kialakult, csak nem tudott fennmaradni, nem voltak meg hozzá a kellő feltételek. A fotoszintézis, az oxigén, a normális szén-dioxid szint, a víz ráadásul mindhárom halmazállapotban, a cseppfolyós, a pára és jég formájában. Ezáltal a körforgás, a víz körforgása, a Föld védelmi pajzsai, melyek megvédenek például a Nap pusztító erejétől, hőjétől, sugárzásától, ami a Marsot is kiégette, aki távolabb van tőlünk. Ezen pajzsok nélkül elpusztítana, hiszen akkora ereje van és nagyon közel vagyunk hozzá.
Mindenünk megvan, minden adott ahhoz, hogy gyönyörűen, boldogan éljünk. Erre mit csinál az ember? Az egészet tönkrezúzza. Miért? A saját kényelme és luxusa kialakítása érdekében. És egyre-egyre növekszik a létszám. 4 milliárdról 8,3 milliárdra 50 év alatt. Ez brutál. Gondoljunk bele. Egyrészt felveti a kérdést, hogy honnan jött ez a 4 milliárd plusz lélek. Hol van bennük a múlt, a korábbi leszületések és az azokban lévő tapasztalások, amiben benne van az élet felé való alázat a korábbi létformákban lévő átélt folyamatokon keresztül. Hogy van ez pontosan? Nem tudom. De felveti ezt a kérdést és elgondolkodtat.
És közben haladunk egy váltás felé. Mindenképpen látszik a következő 7000 évben egy korszakváltás, ami egy nagyobb korszaknak, amiben jelenleg vagyunk, a lezáró korszaka is lesz. Utána, 7000 év múlva indul egy valami nagyon más. Ez látszik a folyamatokban, ha körbenézünk, kinézünk az égboltra, megfigyeljük a Föld változásait, akkor látjuk ezeket a folyamatokat. A ma élő embert ez önmagában azonban nem érdekli. Főleg, ha azon többséghez tartozik, akik csak néhány leszületésig vannak itt, mert szükség van rájuk valami átélése, megélése szempontjából, de pont ezért, hogy ez megtörténjen, őket nem is érdekli, hogy mi lesz itt a jövőben, hiszen ők nem jönnek többet. Ezek hipotézisek és csak gondolatok, de abszolút nem lehetetlen.
A lényeg az, hogy megértsük a folyamatokat, hogy ez a felmelegedés önmagában zajló folyamat, mert a jégkorszakból lassan kilépünk, de az emberi tevékenység mennyire felerősíti, amivel most már lassan elértük azt a csúcsot, és visszafordíthatatlanná tesszük azt, hogy itt esetleg olyan katasztrófába futunk bele, amely nem biztos, hogy bele volt írva a történetünkbe. Ez is egy kérdést vet fel, hogy bele volt-e írva, és majd abba az új korszakba, az előttünk álló korszakba, ami felé közeledünk, ami 200 év múlva indul, abba katasztrófán keresztül kell-e beleérkeznünk, vagy meg tud-e történni a békés átmenet. Ez valójában az ember kezében van. Mert abban az új 7000 éves korszakban, mely hamarosan kezdődik, egy lezárás és egy másba való felkészülés történik majd, ami minimum a következő 25 ezer éves korszakba vezet, hacsak emberi léptékkel nézzük. Mert ennél sokkal tágabb korszakok vannak, évmilliókat jelent például egy jégkorszakból a tüzes pokolba való átmenet a Föld történetében, ezen belül vannak kisebb korszakok és én most egy ilyen kisebb korszakról beszélek, ami egy emberöltőt nézve viszont hosszú, megfoghatatlan, főleg, ha egy átlag 80 évet nézek egy emberi életnek. Legyinthetünk rá, hogy ah, hol van az, meg mi dolgom van nekem azzal. De pont itt jön be az alázat, pont itt jön be az a felelősség, és pont itt jön be az, hogy igazából annak ellenére, ha nem ebben a testben leszek, vagy nem is leszek egyáltalán, akkor is az élet felé való alázat és ennek a megértése itt a lényeg.
Össze tud fogni az emberiség, ha össze akar. Ha akar változtatni, akkor tud. Volt például az ózonréteg megritkulása, amikor összefogtunk és változtattunk a folyamatainkon és elkezdett begyógyulni az ózonlyuk. De tanultunk-e belőle igazán? Mert most is hasonló cipőben járunk. Viszont most is megvan a lehetőségünk változtatni, függetlenül attól, hogy már úgy tűnik átléptük azt a pontot, hogy visszafordítható legyen ez a felmelegedés. Ez hoz magával rengeteg mindent, a vizeink felmelegedését, a jégsapkák plusz olvadását, ami gyorsíthatja a folyamatot, emelkedik a vízszint, melegszenek az óceánok, ezáltal benne az algák megnőnek, elpusztítanak mindent, korallok kihalnak és ezek csak az alapegységei az életnek. Ezután mindenre hatással van. Lássuk csak ezt a nyarat. Kiég minden.
Hogyan tápláljuk az embert? Eleve pusztítjuk az erdőinket, hogy bizonyos búzaföldeket, kukoricaföldeket hozzunk létre, ahol megtermeljük azt az ételt, amivel kielégítjük az ember végtelen, kifogyhatatlan igényét. Egy fa maga egy univerzum, egy erdő egy élettér, megannyi élőlény otthona és ezt pusztítjuk ki, csak azért, hogy egy kukoricát ültessünk, ami egy szezonnyi csak azért, hogy megegyük. És utána mi van? A talaj maga is pusztul vele. Szóval olyan folyamatokat végez az ember, és ez csak egy példa volt, amivel pusztítja környezetét, mert azt gondolja, hogy okos, de közben olyan alapvető hiányosságok vannak, ami ellentmond annak, hogy mekkorát fejlődött maga az ember, a tudomány, meg mennyi mindent értünk el, embert küldtünk a Holdra és a többi. Igen, de ezek csak bizonyos szempontokat vesznek figyelembe, az élet egészét, az élet teljességét nem. És akkor ebbe még a politikát, a pénzügy világot, a hatalmi rendszert bele sem vettem.
A lényeg itt az élet. Az élet. És ez most az ember kezében van. Ha kihal az ember, kihal a civilizáció. Nincs még egy ilyen a galaxisunkban. Kérdés hol van legközelebb. Az ember egy nagyon magas létforma. Van ennél magasabb is, itt a Földön is, efelé haladunk, feltéve, ha elérünk oda, mert addig nem pusztítjuk ki magunkat, ugyanis a Föld válaszolni fog. Beleavatkoztunk a folyamataiba amire ő válaszolni fog. És jönnek majd a katasztrófák, akkor meg majd jön a jajjaj-jujjuj-úristen. Ezeknek nem kéne mind lenni, ha az ember felismerné mindezt, felfogná és alázattal működne és visszaadna a luxusból, visszaadna a pazarlásból és elkezdene a természettel együtt dobbanva, azzal együtt működve élni. A felmelegedés akkor is zajlik tovább, mert a természetes folyamatok része. Ebben is vannak ciklusok, a 100 évenkénti ciklusok, amikor közelebb vagyunk a Naphoz, mert a Föld pályája nem szabályos kör, és van olyan, hogy közelebb van a Naphoz, tehát melegebb van és gyorsabb az olvadás, nagyobb a felmelegedés, de ebbe is belenyúl az ember a tevékenysége által.
A lényeg az alázat az élettel szemben, kihúzni a fejünket a homokból, a kütyünkből, a kényelmünkből, a technika világából és elkezdeni visszafordulni a természet felé. Akkor megtalálnánk azt a közös megoldást is, hogy hogyan tudnánk védekezni, meg a tevékenységünk által nem terhelnénk tovább a Földet, ugyanis ma az emberi tevékenység által már több széndioxidot bocsátottunk a légkörbe, mint anno a Pangeán a 2 millió évig tartó vulkánkitörések során az atmoszférába kerülő széndioxid összessége, ami akkor majdnem teljesen kipusztította a Földet. A dolog tehát nagyon is komoly. De ha megértjük, és alázattal élünk, akkor lehetségessé válik az is, hogy lassítjuk a folyamatot, vagy visszább áll a normál működésbe. Nyilván ezek folyamatok, nem azonnaliak, de meghatározóak.
Gondolkodj el ezen, hogy te mit tudnál tenni saját életedben és kezdd el kicsiben. A kicsiből van a nagy. Mindig. Az alapegység építi a nagy egészet, mint ahogy az első egysejtűből kialakultunk és most itt vagyunk. Az egyénen múlik, a felfogáson, a hozzáálláson, ahhoz nem kell politika, vezetés, gazdaság. Csak az egyéni hozzáállás.
Tóth Gabriella Csillagtenger
