A reggeli sétám során hatalmas örömmel láttam, hogy az elmúlt napok esői után újra elkezdett nőni a fű azokon a már szinte teljesen kiszáradni látszott földterületeken, amiket ez a forró nyár maga után hagyott. Az eső tehát meghozta az életet, ami, mint annyiszor, most is bebizonyította, hogy az élet magja nem hal ki, ott van, vár, amíg újra kipattanhat, mint tavasszal a rügyek a hosszú tél után, vagy a Föld történetében a megannyi nagy kataklizma után, amikor már azt lehetett volna hinni, hogy nincs tovább. Az élet él. Amíg van ez a gyönyörű kék bolygó, aki valójában zöld, addig az élet él. Az egyetlen, aki el tudja pusztítani, az az ember. És ez felveti a kérdést, hogy miért. Az agy, amit az ember kapott, vajon erre hivatott? Nem hinném. Vagy csak nem jól használjuk? Sokkal inkább. Van arra lehetőség, hogy rájöjjünk mire hivatott? Szerintem igen. És ennek mi a módja? Én azt hiszem sejtem a választ, de te mit gondolsz?

Tóth Gabriella Csillagtenger