Most lép Jupiter az oroszlán jegyébe. Erre szembejön ez a filmrészlet, ami teljesen tökéletesen leírja, hogy milyen folyamatban vagyunk, mennyire elkezdtük elveszíteni saját életünk felett az irányítást. Jupiter ezt segíti majd visszaszerezni az oroszlán jegyében való utazásával, de ehhez nekünk is bele kell tenni magunkat.
Jöjjön most egy szokatlan. Nem csináltam még ilyet, de azt gondoltam nem tudnám olyan remekül felhívni a figyelmet erre a folyamatra, mint ahogy ez a filmrészlet megteszi. Nézd majd meg és gondolkodj el rajta.
De! Mielőtt megnéznéd, olvasd el ezt. Ez maga a filmrészlet szövegezése. Nem vagyok forgatókönyvíró, így nem tudtam úgy leskiccelni a jelenetet, ahogy ez a filmkészítéshez szükséges lenne, de talán ennyi is elég ahhoz, elindítsa képzeletedet, ami pont, hogy a lényeg most. Olvasd el tehát és figyelj saját felmerülő érzéseidre, gondolataidra olvasás közben. Majd nézd meg a videot és figyeld meg a film figyelése közben mit élsz át, mit veszel észre, mit látsz meg és mi a különbség a kettő között, az olvasás és a vele járó belső utazás, valamint az eléd tárt mozgókép általi világ között. Mik nyílnak vagy nem nyílnak meg közben melyik során. És gondolkodj el. Ne érts félre, nem a mozival, a reels videokkal, a reklámokkal van a gond, életünk részei, és rendben is vannak, hanem azok mértékével és irányával, valamint azzal, ami felé ez a mai modern, gyors és nagyon manipulatív világ elindított bennünket.
Vajon út melyik vezet fel a hajódra?
És akkor a filmrészlet szövegezése:
Iskolában vagyunk egy osztályteremben, már megy az óra, a gyerekek ülnek a padokban, figyelik a tanárt, aki éppen a táblára ír egy szót:
„Asszimiláció” – majd megfordul és megkérdezi az osztályt: „Mit jelent ez?”
Az első padban ülő lány felteszi a kezét, arcán látszik a lelkesedés, hogy tudja a választ, a tanár felszólítja, és a lány azt mondja: „Befogadni valamit.”
„Oké, kiváló” – mondja a tanár: „elnyelni”.
Majd újra a tábla felé fordul és felír egy másik szót.
„Mindenütt jelenlévő” – majd újra megkérdezi: „ki tudja?”
Ugyanaz az első sorban lévő lány jelentkezik újra ugyanazzal a pajkos mosollyal az arcán, a tanár is elmosolyodik és bólint, ekkor a lány válaszol:
„Mindenhol, mindig.” – a tanár nyugtázza, majd újra a táblához fordul.
Aláhúzza először a másodikként felírt szót, majd az első szót, és közben megkérdezi: – „Szóval mit jelent a mindenütt jelenlévő asszimiláció?”
Ekkor egy hátsóbb padban ülő fiú jelentkezés nélkül, ölbe tett kézzel ülve, rezzenéstelen arccal csak úgy megszólal, anélkül, hogy a tanár felszólította volna, de látni rajta, hogy valami nagyon összeállt benne: „Mindig, mindenhol, mindig mindent elnyelni.”
A tanár elismerően bólint és azt mondja: „Szép munka, George.”
Ekkor látunk meg egy lányt a leghátsó sorban, aki minderre felemeli a fejét, látszik, hogy nála is elkezdett valami nagyon összeállni.
A tanár tovább beszél és megkérdezi: „Hogyan tudsz bármit is elképzelni, ha mindig minden eléd van téve?”
Tart egy pillanatnyi szünetet, közben látjuk egy másik diáklány arcát, aki nagyon elgondolkodik a hallottakon. A tanár folytatja: „Ki olvasta közületek tavaly az 1984-et?”
Ugyanaz, a leghátsó padban ülő lány, akit az előbb láttunk, aki akkor még csak a fejét emelte fel, most a legmagasabbra emelt kézzel jelzi, arcán büszkeséggel, hogy igen.
A tanár látván a jelentkezőket annyit mond „Jó”, majd ismét a táblához fordul és felír még egy szót: „Duplán gondolkodni.” és megkérdezi: „Valaki?”
Az osztály felé fordul, látja, hogy ugyanaz a leghátsó sorban ülő lány emeli ismét legmagasabbra a kezét, így felszólítja: „Meredith?”
A lány válaszol: „Két ellentétes hiedelem egyszerre, amire azt hisszük, hogy mindkettő igaz.”
„Kiváló, Meredith.” – mondja a tanár, majd folytatja, de hangja megemelkedik, teste is ennek megfelelően beszédessé, gesztikulációja energikusabbá válik. Miközben beszél megfigyelhetővé válik a gyerekek arckifejezésén a felismerés, a döbbenet.
A tanár szavai: „Szándékosan hinni a hazugságokban, miközben tudod, hogy hamisak”.
Majd folytatja: Bőven vannak példák erre a mindennapi életben: „Ó, csinosnak kell lennem ahhoz, hogy boldog legyek.” „Műtétre van szükségem ahhoz, hogy csinos legyek.” „Vékonynak, híresnek, divatosnak kell lennem.” Tovább folytatja: Ez egy marketing holokauszt. Életünk hátralévő részében a nap 24 órájában azon dolgoznak a hatalmak, hogy halálra butítsanak minket. Ahhoz, hogy megvédjük magunkat és küzdjünk az ellen, hogy ezt a tompaságot beolvasszuk a gondolkodási folyamatainkba, meg kell tanulnunk olvasni, serkenteni a saját képzeletünket, ápolni a saját tudatunkat, a saját hitrendszerünket. Mindannyiunknak szükségünk van ezekre a képességekre, hogy megvédjük magunkat, megőrizzük az elménket.”
<<Jelenet vége>>
Most nézd meg a filmrészletet. Angolul van, ha nem is értesz angolul, akkor is érdemes végignézni.
https://www.facebook.com/reel/1752667142769035
Jupiter oroszlán jegyében való utazásáról, és mindarról, ami ezzel jár, írok még, addig gondolkodj el a fentieken.
Tóth Gabriella Csillagtenger
