„Az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszál végén, tehát a fejed mindig a csillagok között van.” – ezt a gondolatot egy színházi előadásban hallottam tegnap este, és szerintem ezzel az egy mondattal le lehetne írni Jupiter-Uránusz csodálatos együttállását, hiszen a kozmikus tudat (Uránusz) és az isteni elme (Jupiter) szintézise az ő kapcsolódásuk, mely segít megérteni, hogy az elme vezérelte világ a fejlődés része és minden együtt dobban.
Ez egy nagyon fontos pillanat, mely a mai kor emberének egy igen várt pillanata, akkor is, ha nem vagyunk rá tudatosak. Itt most valami nagyon összeáll, megértődik, képessé válunk másképp látni és másképp teremteni életünket. Maga az együttállás ereje hatalmas, ennek a két, nem földi szellemiséget hordozó energiának a szintézise, teljes egybeolvadása, mely által nemcsak a kozmikus tudás újabb szintje érkezik meg a földi világba, hanem a földi léttel kapcsolatosan is megértjük azt, hogy a kozmikus elme építette fel ezt a földi életet, mely fizikai lét működéséhez az isteni elme adta az útmutatót, akin keresztül ez meg is érkezett az emberhez, aki megélésein keresztül tapasztal, ezzel az isteni fejlődik, ami által az univerzális is szintet lép. Ezzel az együttállással érthetjük meg tehát, ahogy az emberi a nagy egész fejlődésének elengedhetetlen, és nélkülözhetetlen része. Vagyis azt érthetjük meg, hogy nem tudjuk elpusztítani magunkat, mert azzal minden elpusztulna, az meg nem történik meg, mert ez élet mindig élt, él és élni fog. Vagyis megtanulhatjuk most ezzel az együttállással, hogy az elme van, az elmének az a dolga, hogy helyzetbe hozzon. Az elme lehet erős, de nem tud olyan erőssé válni, hogy elpusztítsuk vele magunkat, mert az isteni újabb testben él majd tovább és van az életnek egy olyan szintje, még testben is, ahol megélhető a szenvedés nélküli lét.
Az ő együttállásuk 13-14 évenként megtörténik. Az előző együttállásnál, 2010-ben a Visszaúszó Halak fejénél – ahol egyébként most Neptunusz van és majd a Neptunusz-Szaturnusz együttállás is lesz –, történik meg a visszaemlékezés önmagunkra. Tehát 14 évvel ezelőtt valamilyen öntudatra ébredés történt, valószínűleg nem tudatosan, mert a halak jegyében zajlott. Ezt tudatosítja majd Neptunusz-Szaturnusz együttállása számunkra, mely már majd a kos jegyében áll fel. Viszont a 2010. óta eltelt 14 évben ennek az önmagunkra való visszaemlékezésnek a folyamata zajlott és most a Kos teste-Bika teste csillagképében, ahol most kapcsolódnak, ennek az új tudatos énnek az első megélései kezdődnek.
És mivel mindez a szintlépéssel és az önmagunkba való visszaérkezéssel egyidőben történik, biztosak lehetünk benne, hogy most teszünk egy nagy lépést afelé, hogy emberileg is jobb, élhetőbb világot kezdünk kialakítani magunknak. Nyilván ezek folyamatok, nem megy azonnal, ezek hosszú-hosszú évek, akár életeken átívelő történések, de itt most valahogy valami ebbe az irányba elindul.
Tóth Gabriella Csillagtenger
