Folyamatosan arról beszélünk, hogy új indul kicsiben és nagyban és közben lehet, hogy úgy érzed valahogy mégsem haladnak a dolgok. Ennek az az oka, hogy most elsősorban a hosszútávú épül, az viszont mivel a távolabbi jövőt építi, nem azonnali hatású, ezáltal nincs azonnali eredménye a hétköznapokban. Emiatt lehet, hogy úgy érzékeled nem történik semmi, de közben a színfalak mögött valójában építesz. Ez az építés adja a napi történésekben való előrelépést is, vagyis amíg nem körvonalazódik a távolabbi, addig a mostban sincs még eredmény.

Ez most itt a lényeg. Ugyanis ennek az újnak az indulásával más lett a jelen. Mostantól annak a távolabbi jövőnek a meglátása, megértése, és megfelelő alakítása adja a jelenedet is. Egy másik perspektíva indult el. Már nem azon van a lényeg, hogy napról napra fejlődsz, teszed a dolgod és majd lesz valahogy, az a jól ismert gondolatmenet, hogy megszülettem, dolgozom, majd meghalok, hanem azon, hogy megérted az egészet, az életed, a folyamatokat, az életet magát és ennek megfelelően lépsz a napi tennivalóid terén.

Ezt hozta a két nagybolygó, ez nyílt meg a halak jegyében és indult el együttállásukkal a kosban.

Ha tehát eredményt szeretnél, akkor a változtatnod kell. Anyagi világban élünk, ahol valamiből valamit teremtünk, vagyis tudásunkat, képességeinket anyagba ültetjük, melynek szinte azonnali eredménye van. Ez változik, mert ezt már megfejlődtük, elértük ennek a megélésnek a csúcsát. Elindul a „semmiből”, vagyis a láthatatlanból való teremtés, ahol már nem a meglévő anyagi dolgainkból, hanem a belsőnkből teremtünk. Az anyagit használjuk hozzá, de mégis nagyon más. Mert itt már nem a teremtésen, a létrehozáson lesz a lényeg, hanem azon, hogy szeretem csinálni, ezzel változást hozok, de nem azért, mert akarok, hanem mert élvezem, hogy teremtek. Egy idő után ennek a teremtésnek már nem is az értéke lesz a fontos, hanem az, hogy csinálhatom. Ennek is lesz látható eredménye, de nem az lesz benne a fontos, hanem a megélés, a teremtés maga. Ez hozza be az életünkbe a más dimenziókat, szinteket.

Viszont ez nemcsak időt igényel, hanem más látásmódot is. Meglátni a látható mögött a láthatatlant. Már most is ott van, mindig ott volt, de meg kell tanulni meglátni.

Ezt hogyan lehet? Hogy csinálod tovább, amit csinálsz. Fejlődsz, dolgozol magadon, és áthelyezed a fókuszt. Nem a párodat, a külvilágot, a környezetedet akarod meggyógyítani, megváltoztatni, hanem saját folyamataidat, gondolataidat, érzéseidet ismered fel és annak megfelelően lépsz, reagálsz, alkotsz, dolgozol. Vagyis kapcsolódsz magadhoz, a belsődhöz és abból indítasz. Mert ha figyeled magad, akkor tudatosodik, hogy valójában mit indítottál, ezáltal felismered a válaszokat, a teremtéseid eredményét is és máris megérted a világod működését. Valamint rájössz, minden pillanatban teremtesz, tényleg te teremted a világodat.

Tóth Gabriella Csillagtenger