Plútó-Jupiter szembenállása az ősi tudás felélesztése. Talán mondhatjuk, hogy a legnehezebb számunkra. Miért?

Mert van egy olyan fajta kozmikus tudásunk, ami van, ami életeket alkot, indít, teremt, illetve van egy olyan ősi bölcsességünk, mely által tudjuk is, hogy ez van, mit hogyan kell tenni, minek mi a következménye, hogyan jönnek egymás után a lépések. De ezek tudásunk olyan szintjei, melyek túlmutatnak elménk határain, mégis ismerjük őket, bennünk vannak, minden mozdulatunkban ott rezegnek.

Az ősi tudás viszont az, ahol ennek meg kell tudni fogalmazódnia, ahol mindezt feladatunk megérteni, és tényleg feladatunk, hiszen ez vezet ahhoz a következő szinthez, ami már az elménk szintje, ami által konkrét emberi cselekedeteinket irányítva megéljük testi életünket. Az emberi tudat és az ősi bölcsesség/kozmikus tudás szintjei közötti átmenet tehát az ősi tudás, ami a tudaton túli ismereteinket segíti átültetni emberi elménk számára. Ezért a legnehezebb számunkra. Az ősi tudás által nyitjuk meg az ismeretlen kapuját az ismert világ számára.

Ez van Plútó-Jupiter szembenállásában. Megérteni, hogy valójában mi a célja az életünknek. Nem, mint egyes emberi életek, hanem azok teljessége, az egész földi lét, ezáltal mi az egyén szerepe ebben a rendszerben.

Ennek a lehetősége kicsit több, mint 12 évenként megadatik számunkra. De, amikor a Bak feje csillagképét kötik össze a Rák megnyíló ágával, az talán soha többé. Itt most valóban az isteni tudatra nyílik kapu. Arra, hogy csak ezzel van kilépő a próbák köréből, ez vezet tovább. Ezt nemcsak a bolygók, Plútó-Jupiter kettőse, hanem a mögöttük rezgő csillagképek, a Bak feje-Rák megnyíló ágának párosa is üzeni.

Most elég megérteni mindezt. Ennek tudatosodási folyamata ezután indul.

Tóth Gabriella Csillagtenger