A történet sokaknak ismerős, Prometheusz ellopja az Olümposzról az isteni tüzet és odaadja az embereknek, amiért Zeusz megbünteti ugyan, de nem veszi vissza a tüzet az emberektől. Prometheusz mindezen tettéért nagyon hosszú és fájdalmas büntetést kap, amit kiáll, ezáltal ledolgozta már az ezért járó büntetést mindenki számára. A tűz viszont amióta ő lehozta az Olümposzról, azóta ég és megállíthatatlanul terjed, nekünk csupán annyi a feladatunk, hogy a magunk módján vigyük tovább. Ezt a tetteidben lévő szeretet, bőség, jóság által teszed, illetve ahogy élsz.

Prometheusz ezzel a tettével, nemcsak, hogy átadja az embernek a fényt, magát a főistent is tanítja aki miután erre rájön, és megérti a benne lévő tanítást, saját maga karmáját is leteszi. Zeusz ugyanis ugyanazt a jóslatot kapja mint apja Kronosz és nagyapja Uranosz, hogy őt is gyeremeke taszítja le a trónról. De Zeusz mit csinál? Sorra nemzi gyermekeit, akiknek adja saját fényét, ezzel átadja nekik tudását, akik hőstetteiken keresztül viszik ezt tovább. Tehát mit csinál? Nem eltűnteti a gyermekeit mint ősei, hanem nemzi őket, ezzel segítve a fényt az útján. A tudása így gyermekein, a hősökön, rajtunk keresztül terjed tovább. A fény ezáltal terjed, hiszen mindegyikünk atyja Zeusz.

A fény tehát mindenkié, és mindenkinek egyénileg dolga és feladata azt terjeszteni, továbbvinni, mert így fog egyszer újra összeérni. Az oda vezető út ismeretlen, de rajtunk múlik egyéneken, lelkeken hogyan alakul. Akkor ér újra össze mikor erre mindenki rájön és elkezd ennek megfelelően tudatosan élni. Addig eltelik még ’idő’, de rajtunk múlik mennyi és milyen minőségű. Feladatunk is van mindezzel, ha viszont felismerjük, hogy ezek a feladatok nem ellenünk vannak hanem értünk, mert ezek által fejlődünk, már megtettük az első lépést. Lásd a főisten is tanult egy nála ’idősebbtől, bölcsebbtől’. Mindig van tanító, de az utód feladata felismerni, hogy legyen akárki, akármekkora, akár maga a főisten, neki is folyamatosan van tanulni valója, mert erről szól minden. És mind egyformán Zeuszok és Prometheuszok vagyunk, folyamatosan egymást tanítjuk és visszük tovább utódainknak, akik szintén mi vagyunk.

A lényeg a tudásod átadása. A tudásod pedig a képességeid működtetése, a példamutatásod, ahogy segítesz, ahogy adsz, ahogy tanítasz. Mindig azt, amid van, mert akárhol is tartasz, valakinek azzal segítesz. Te kapod attól aki az ő tudásával neked tud újat adni, te beleteszed magad, alakítod, hiszen általad ez még több lesz a te saját már meglévő tapasztalásod által és ezt adod tovább. Így terjed a fény, amit Prometheusz lehozott nekünk, és így ér majd újra össze és tér vissza az Olümposzra, mint ahogy a hősök is felemelkednek útjuk végén.

Ez a fény útja. A tűz ott lobog minden háztartásban, benned. Add hát tovább azáltal aki vagy.