Ránézek a tranzitra és elkezd beszélni hozzám. Először egy szinten. Megmutatja magát. Nézem tovább. Újabb szintre enged be, súg, mesél. Nézem tovább. Egyre több mindent meglátok benne, amit elsőre még nem vettem észre. Értelmezek. Kezd egyre jobban összeállni. Nézem tovább, újabb kaput nyit. Még jobban látom. Még többet értek belőle. Kezdem látni az egészet és hogy hova hív, hova vezet. Nézem tovább. Még több összefügést látok meg benne. Ami elsőre ott sem volt, kiderül, hogy mégis, csak eddig nem láttam. Csak nézem. Ameddig nézem, tanulmányozom, addig enged be. Addig a szintig nyílik meg számomra, ameddig képes vagyok látni. Most. Mert legközelebb ránézek, már lehet, hogy még egy szinttel beljebb enged.

Nem így látjuk a világunkat? Mindenki a maga szemszögéből, a maga tudásával.

Nem ez történik az életünkben? Elindulunk egy gondolaton, ami addig vezet, amíg akarjuk. Rajtunk múlik meddig megyünk vele, hol szállunk ki, mennyit akarunk beletenni majd kivenni belőle. Ahol megállunk, azt a választ, eredményt kapjuk. Rajtunk múlik. Így van ez életünk minden szegmensében.

A tudás mögöttünk megvan (Plútó), hogy hova lépünk vele, mire használjuk, már egyéni döntés (Jupiter). Viszont ez alakítja a következő lépést is (földi lét).

Ezt (is) tanítja ez a szembenállás. Kaput nyit. Kaput a végtelenből ide a testibe. Kinyitja az univerzális világot és testközelbe hozza. Megtanít arra, hogy végtelen lehetőségünk van, és mind rajtunk múlik mit látunk meg belőle, hogyan alakítjuk. Mindenki másképp látja. más szemüvegen át vizsgálja a világot (Plútó-Jupiter nézet). De ez így van rendjén, ennek így kell lennie, így működik egészben. Mindenki egy szegmenst lát, mely az egészben összeadódik. Ezt akkor látod meg benne, ha visszafelé, Plútó felé nézed (Jupiter-Plútó nézet). Mert oda is kaput nyit. Nemcsak a nagy egészet hozza be, innen is kivezet. Mindkét irányba ismeretlen világba nyit ajtót.

Hatalmas energia. Erre csak Plútó-Jupiter szembenállás képes, hiszen bennük van meg az, ami ehhez kell.

Ha ezt így megértjük, megértük a miérteket is, már nem különbségként látjuk a másikat, hanem a tapasztalás részeként. Rögtön mennyire más lesz így a világ.

Mekkora hatalmas tanítás ez. És még ennél is több van ebben a szembenállásban.

Tóth Gabriella Csillagtenger