A Nap tegnap átlépett az őszponton, ezáltal a mai naptól (2024. szeptember 23.) nagy változás indul hétköznapjainkban. Elindulunk a mélységek birodalmában befelé önmagunkba. Néhány napig még fent is vagyunk, hiszen Merkúr csak szeptember 26-án bukik alá, de mivel Nap lépésével egyidőben Vénusz már a skorpió jegyébe is belépett, amivel bedolgozik a Nap és néhány nap múlva Merkúr alá is, ezzel tulajdonképpen bezuhanunk ebbe a mélységbe, mégis valahogy lépésenként, mert még néhány napig Merkúr a fény oldalán jár, majd Napnak és Merkúrnak kell még idő ahhoz, hogy elérjék a skorpió jegyét. Tehát amennyire nagy lesz a váltás, annyira azért fokozatos.

Az évnek ez az időszaka a belsőről szól. Ilyenkor a láthatatlan birodalma a nyitottabb, a belső világunk felé terelődik a figyelem. Az éjszakák hosszabbodnak, a sötétség nő, mely segíti a belső utazást, ami segíti a kapcsolódást belső „sötét” oldalunkkal. Mindez azonban csak akkor válik azzá az igazi felfedezéssé, amit ez az időszak tartogat, ha már értjük, hogy mi az a sötét és nem félünk tőle. Aki még a sötétet a félelemmel társítja, számukra ez az időszak nyűgösebb, frusztrálóbb, depisebb, félelmetesebb, valahogy kevésbé jönnek össze a dolgok, hiszen a fókuszt nem jó irányba terelik, ezért minden nehézkesebbé válik. Ennek a belső utazásnak az időszak egészen a tavaszi nap-éj egyenlőségig tart, de a benne lévő utazás a téli napfordulóig a legizgalmasabb, amikor folyamatosan mélyülünk saját belsőnkben.

Érdemes kihasználni ezt az élet adta lehetőséget, változtatni nem tudsz rajta, ha viszont elfogadod és utazol benne, hamarabb kapcsolódsz saját belső világoddal, ami amúgy is alapfeltétele és kihagyhatatlan lépése a szintlépésednek. Élvezzük tehát ezt a belső utazást, a vele járó sötétet, melyet, ha más szemmel nézel, másképp is látsz. Nyáron van fény, akkor fejlődik a fizikai, akkor kell ficegni, megélni, most a lelki kapcsolódás, vagyis a csend ideje van.

Tóth Gabriella Csillagtenger