Nézem a Napnyugtát a Napforduló előtti utolsó este mikor még a csúcs felé közeledik a Nap. Holnap hajnalban (2025. június 21.) a hajnali órákban éri el a csúcsot és onnantól befelé indít minket, holnap este már más Nap megy le, elindulunk befelé egy nagyon szép belső úton.
Ülök itt a tó partján, nézem, hallgatom, látom az embereket, akik a sportpályán boardoznak, elvannak, élvezik, csinálják a dolgukat, ülnek itt néhányan a padon, háttal a Napnak, a lány a stégen, vagy az utcán az emberek, ahogy ideértem, valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy most ez egy milyen este, milyen energia, amit most ez a Nap képvisel, és milyen magasan van fent és utoljára ebben az évben.
És azon gondolkodtam, hogy kinek jobb, aki nem tud erről és csak megéli a pillanatot, és csak halad, és teszi a dolgát, ahogy tulajdonképpen egészen eddig tettük és mindig megtaláltuk a megoldást, vagy azok, akik tudjuk, hogy történik ez a folyamat és próbáljuk tudatosan megélni és másoknak átadni gondolatainkat, amit mi magunk is keresünk, tanulunk, tapasztalunk. Megéléseink valószínűleg mások, de ugyanúgy mi is megtaláljuk a megoldásainkat, mint azok, akik nem tudatosak. És igazából kinek jobb, vagy van-e ilyen, hogy kinek jobb? Mindenkinek megvan a maga útja és mindenkinek megvannak a maga megoldásai. Tulajdonképpen ez itt a lényeg, nem az számít, hogyan értelmezed a világod, mennyire vagy nyitott, tudatos, mennyit tudsz ezekből az isteni energiákból.
A lényeg, hogy éld azt, aki vagy és abban találd meg a teljességet. Mert a tudatos ember is tud szenvedni, a tudatos embernek is fájnak a dolgok, a tudatos ember is bele-bele tud szaladni pofonokba, és ugyanúgy a nem tudatos ember is meg tudja élni a teljességet, a bizonyosságot, a boldog pillanatokat. Mindenkinek mindenből kijut. Egy különbség van, hogy máshogy látjuk az életet, máshogy értjük magunkat, környezetünket, de semmiben sem különbözünk. És ez így mennyire jó. Mindenki járja a saját útját. És ha nem azzal foglalkozunk, hogy ő miért ilyen vagy olyan, hanem csak megéljük azt, amilyenek mi vagyunk, onnantól kezd ez az egész valahogy teljessé, egésszé válni. Onnantól lesz meg az a harmónia, ami valahol a mélyben, a láthatatlanban megvan. Tehát nem kell itt akarni semmit, nem kell megfelelni bárkinek, akár saját magunknak sem, egyszerűen csak élni kell azt a lelki, érzelmi, gondolati világot, amivel rendelkezünk és abból kihozni a legtöbbet, abban megtalálni a boldog pillanatokat.
Azt hiszem ezt üzeni nekem most ez a gyönyörű, rám világító, csúcson lévő Napocska ezzel a fényhíddal itt a vízen át, amivel összeköt. Ott van vele Jupiter és tulajdonképpen minden bolygóval valamilyen fényszög kapcsolatban áll, Marssal egy szextillel, Uránusszal egy félszextillel, Szaturnuszékkal egy kvadráttal, Plútóval egy kvinkunxszal, Holddal is egy szextillel aki jelenleg halad a bika nulla felé. Mindenkivel kapcsolódik, Merkúr és Vénusz, a két belső bolygó lóg ki kicsit a sorból, de velük amúgy is csak az együttállásban tud kiteljesedni, mert nincs más fényszögük. Szóval az egész rendszerre hat most ez a Nap és ez a ma esti Nap az utolsó Nap a csúcsra érés előtt, holnap a hajnali órákban, pont a Napfelkelte pillanatában éri el az abszolút csúcsot és tör létbe, amivel azonnal el is indít befelé. A holnap esti Napnyugta egy már más energiájú Napnyugta lesz, ebben van most itt a teljesség, így itt este a nyugvó Nap fényében benne ezzel a teljességgel. És ez a lényeg.
Tóth Gabriella Csillagtenger
