A teljesség, a tökéletesség pillanata. Az életet adó fény és az élet bölcsességének összeolvadása az ő együttállásuk, amiben benne van az élet teljessége a fizikaiban és azon túl. Ez egy bizonyos megérkezettség, mert a Nap szimbolikusan az egyén, Szaturnusz pedig az út végén ülő bölcs öreg, akihez tartunk, akivé válunk, mikor megérkezünk majd. Kettejük találkozójában tehát ott a megérkezés pillanata és az azáltali megbölcsülés, hiszen végigjártunk egy utat, a benne lévő próbákat kiálltunk, melyekből tanultunk, erősödtünk, tudatosodtunk. Innen megy majd tovább az út, egy következő „Szaturnuszig”.

De addig is ez a megpihenés pillanata is, amikor az út végére érve megállsz, megpihensz és élvezed ezt a pillanatot, összegzed a megtett utat, mindazt, amit megszereztél addigi utadon, és csak ülsz, és megéled, átéled, élvezed. Ez itt már nem a munkáról szól, hanem a bőségről, a teljességről. Magában az együttállásban benne van ez a megérkezés, ráadásul ez most a halak jegyében állt fel, mely a hétköznapi világunkban is a lezárás. Itt valóban egy bizonyos megérkezés van, ami azon az életterületen nyilvánul meg, ahol neked a halak 22 foka van.

És mivel csillagképi környezetben is a Halak csillagképe jelenik meg, itt a megérkezés és lezárás mellett ez az önmagunk eredetijére való visszaemlékezés is. Valóban egy abszolút kiemelt pillanat, nemcsak emiatt, hanem mert legközelebb csak 29 év múlva, 2054-ben lesz ilyen, amiben ennyire benne van a megérkezés.

Érdemes tehát valóban megállni, összegezni, átgondolni az eddigi utunkat, mert itt most valami szépen, csendesen nagyon a helyére kerül, mely megadja az alapot a továbblépéshez. Ez az együttállás most valahogy valóban egy út vége. Hamarosan lépünk tovább, de ezzel a pillanattal, a mai nappal felismerhetjük önmagunkat és megkaphatjuk azt a belső bizonyosságot, hogy minden rendben és innen merre tovább.

Tóth Gabriella Csillagtenger