Neptunusz megérkezett a tavaszponthoz. Ezzel nagyon megváltozik valami. Még nem tudjuk hogyan, sejteni sejtjük, de az bizonyos, hogy valami nagyon más lesz mostantól.

Szépen, csendesen elindul egy finomabb világ.

Fellép ugyanis a fényre a láthatatlan, és megmutatja magát. Ez mindannyiunk számára nagyon új és nagyon különleges élményeket, sorsokat, utakat hoz. Már azáltal különleges megéléseket tartogat, hogy ezen a jelenlegi tudatossági szintünkön történik mindez, ugyanis Neptunusz kb. 160 évenként feltárja magát, ahogy köreit járva meg-megérkezik a tavaszpontra, de ma már nagyon más a világ, ezáltal jobban érzékeljük majd azt, amit egy ilyen fellépésével megnyit számunkra.

Ráadásul ez most nem csak egy Neptunusz a tavaszponton, ez egy Szaturnusszal egyidőben való megérkezés a kezdet pontjára, amit ráadásul egy Mars-Plútó együttállás közös ereje tol át. És ha hozzátesszük, hogy ma már sokkal jobban érzékelünk, többet értünk a földi világon túli létezésről, az élet nagy egészéről, nem csak a gyakorlati dolgokat látjuk, nem csak a tudományunk, technikánk fejlődésével, hanem saját önfejlődésünkkel, tudatosodásunkkal is haladunk, így megérthetjük, hogy valóban egy hatalmas változás előtt állunk.

Teljességgel mégsem tudjuk igazán mi előtt állunk. Gondolataink vannak róla, már kicsit bele is kóstoltunk, amikor 2025. március-október között átlépett Neptunusz a kos jegyébe, de valahogy mégsem tudjuk igazán. Hiszen a most élőknek nem volt még kos Neptunusz megtapasztalása. 80 évvel ezelőtt lépett a mérleg jegyébe, amivel eltűnt az alsó világban az ekliptika alá. A most élőknek tehát a neptunuszi élményei mind a láthatatlanról szólnak, ráadásul olyan jegyeken haladt végig ezen idő alatt, ahol jellemzően a két mester, Szaturnusz és Jupiter uralma alatt dolgozott, vagyis nemcsak mélyen voltunk vele, más jellegű megéléseink is voltak, mint ami mostantól vár ránk.

Ezen fellépésével ugyanis a gyorsbolygók uralma alá lép be és fel is jön a felszínre. Az a mélylélek energia, akit magát nem tudjuk megérteni elménkkel, fizikai világunk vívmányaival, technológiájával, tudományával, hogy mi is valójában, aki ráadásul eddig csendben a mélyben is dolgozott számunkra, most valamit nagyon megnyit. Értelmet kap majd az, amit már eddig is tudtunk valahol, hogy a test nem különül el az univerzumtól, maga az univerzum formába sűrítve. Vagyis én vagyok minden kezdete és általam alakul minden.

Ez kezd majd el szépen csendesen kinyílni életünkben, amivel meghoz egy nagyon más földi világot. És mivel Szaturnusszal együtt történik, akiben benne van a földi lét elmén túli összes tudása és tapasztalása, a kettő – az univerzum és a földi lét bölcsessége – összeadódik és egy új korszakot indít meg. Már nem a tanulás, hanem a megélés korszakát. A tanulás korszaka eddig tartott, mely előző közös együttállásukkor indult az ókor kezdetén i.e. 4361-ban. Azóta számtalanszor álltak együtt, de a kos nullán most újra először. Ez sejteti azt, hogy itt most valóban egy új korszak felé lépünk.

Valahol mindig tudtuk, hogy eljön majd ez a pillanat, hiszen régóta beszélünk róla könyveinkben, filmjeinken keresztül, az energiája mindig itt volt, de most kezdünk majd fizikai megéléseinkkel is elindulni ezen világ felé. Szépen lassan. Ez egy több százéves átmenet, nem tud gyors lenni, de akik most élünk a kezdeti ponton vagyunk és ez egy hatalmas dolog.

Rajtunk, most élőkön múlik ugyanis elsősorban, hogy ebben az új korszakban, mely most születik, hogyan haladunk egyénileg és mivé növi ki magát az emberiség egészét tekintve, vagyis milyen jövő előtt állunk. Ha mögé értelmezünk a jelenleg folyó össz folyamatoknak életünk minden terét beleértve, érzékelhetjük, hogy ez az új korszak annak ellenére, hogy mi van jelenleg a felszínen, nagyon más jövőt ígér.

Egy isteni világot emberi megéléssel a Földön. Akkor is ha ez most elképzelhetetlennek hangzik.

Ide azonban nem tud mindenki megérkezni. A most induló energiákkal derül ki, hogy kinek sikerülhet, ki milyen munkát tesz bele, mert párhuzamosan már elindult egy nagyon fizikai látszat világ is, mely a külsőségekre épít. Rengeteg csemegét, könnyű megéléseket, gyors fejlődést ígér, de ez a könnyű út. Szükség van rá, mert segít a leválásban. Az isteni útra lépés a nehezebb út, mert az önmagunkkal való kapcsolódással kezdődik, mely viszont munkával jár. A munka, ahogy már tudjuk, mindig meghozza a gyümölcsét, mely ebben az esteben nagy ajándékkal jár, ugyanis egy nagyon más szintű földi létet ígér, a szenvedésen túli világot. Ide azonban csakis a tudatos lépés vezet, a tudatos önfejlesztés útja. Ehhez nyit kaput Neptunusz ezen lépése. A két világ most még együtt halad, de az egyik útja véges.

A jelen emberének tehát kivételes lehetőség van a kezében, hogy melyik úton folytatja útját, mert az élet a maga annak isteni rendje szerint megy tovább a Földön, akkor is, ha az egyén nem tud lépést tartani vele.

Viszont aki a tudatos utat választja, az ezen az úton valódi első lépések most indulnak majd, miután lehullott minden lepel és kiderül, melyik tanítás vezet oda.

Tóth Gabriella Csillagtenger