Ha szerencsés vagy és most olvasod (2025. február 15. 7:30), javaslom ülj le meditálni, vagy mindenképpen csendesedj el és fordítsd a figyelmedet befelé. Fel is tehetsz egy kérdést, ha van valami, amire konkrétan kíváncsi vagy az életeddel kapcsolatosan, de ez most ne a hétköznapok apró dolgaival legyen kapcsolatos, hanem az élettel általában. Neptunusz-Hold szembenállás van a Felszálló-Leszállóval együttállásban a Visszaúszó Halak fejét és a Szűz múlt lábát összekötve. Ebben nemcsak egy előrelépés, hanem vele együtt egy önfelismerés is van, a Holdcsomók pedig kinyitnak egy kaput.
Most kérdezz, most ömlik a válasz.
2025. február 15-én 7:58-kor ébred Neptunusz, a csatolt kép ennek a pillanatát mutatja, ha tudod, eddigre már legyél benne a meditációban, ekkor a legintenzívebb, ekkor ébred belsőd és hozza a választ. Ha lekésted, elnézést, hogy ilyen későn írom meg, de most láttam meg, 9:30-ig bármeddig tökéletes az idő a meditációra.
Tóth Gabriella Csillagtenger
U.i. szeretném egy kicsit kiegészíteni a fenti írást, mert annyira gyorsan kellett megírnom, én is utolsó pillanatban láttam meg „szerencsés véletlen” folytán, amit amint megláttam gyorsan kiraktam, hogy ti se maradjatok le, de már mentem is meditálni. Ez most nagyon elkapott, ilyen gyorsan ilyen mélyre nem tudom mentem-e már. Hatalmas ereje volt a horizontot áttörő Neptunusznak. Ha benne voltál biztos téged is magával rántott, de ha nem tudtál meditálni ekkor, akkor is hatással volt rád. Gondolj vissza éppen mit csináltál, min gondolkodtál, mert ott volt ennek a pillanatnak a rezgése akkor is, ha éberlétben tevékenykedtél éppen. Ha tudatosítod, épp ugyanolyan a hatása.
Egy most egyszerre volt egy nagyon halak ezáltal nagyon mély pillanat, annak ellenére, hogy a Hold a szűz jegyében van, de egy halak Merkúr uralma alatt, aki a halak Neptunusz alatt dolgozik. De emellett egy nagyon különleges pillanat is volt, ami megint nem lesz többet. Egymás után jönnek az ilyen egyszeri és megismételhetetlen pillanatok, nagyon kivételes időkben vagyunk.
Ez az egész tulajdonképpen egy pillanat volt, legalábbis én így éltem meg, melyben ott volt valahogy a mindenség, az egész. Egyszerre elmúlás és születés, a fizikai átalakulása. Hold a DSC-en a fizikai „halála” és a Neptunusz az ASC-en az isteni ébredése, és valóban az isteni, mert a Visszaúszó Halak fejével a Neptunusz mögött éppen az önmagára visszaemlékező én ébredt, ami a Holdcsomókkal együtt a végtelent nyitotta meg abban a pillanatban. Megszületett az istenember.
