Vénusz megérkezett az Antares csillaghoz, ezáltal kinyit valamit. Valamit nagyon mélyen, belül. Az Antares csillag a két világot összekötő kapu, a „nem tudatos szívcsillag”. Szívcsillag, mert a Skorpió csillagkép szíve, de nem tudatos, mert nagyon mélyen van az ekliptika alatt, ezáltal nem látható, de mégis, mint szívcsillag, a felső és alsó világokat köti össze, gondolj a szívchakrádra. Itt, a Skorpióban, mint szívcsillag a láthatatlanhoz nyitja meg a kaput. Az Oroszlán szíve, a Regulus is egy ilyen szívkapu, de ő tudatos, mert rajta van az ekliptikán, ezáltal látható. Aki a Regulust ismeri, érti, kapcsolódott vele, ezáltal önmagával, ő át tud lépni ezen a kapun és már önmagára tudatosan halad tovább, és ha így lép be a sötétség birodalmába az ekvátor alá, majd be a skorpió világába, akkor tud majd átlépni ezen a kapun is. De ezt nem lehet elmével. Pont ez a lényege. És annak ellenére, hogy az Oroszlán szívénél kapod meg a kulcsot az antaresi kapuhoz, ott, ahol még a fény oldalán vagy és a látható vezérel, ezt akkor sem tudod tudatosan megszerezni, de csak ott juthatsz hozzá.

Ez ennek az egész folyamatnak, az életnek, az önmagad útjának a csodája. És most gondolkodj el ezen az előző néhány mondaton mielőtt tovább olvasnál.

Vagyis ahhoz, hogy kapcsolódj azzal a belsőddel, akire egyébként nem is vagy tudatos, a sötét, isteni, láthatatlan éneddel, az eredeti önmagaddal, előbb ismerned kell magad, tudatosnak lenni magadra, amiről az Oroszlán szól, mert ha ő nincs meg, akkor a Skorpió birodalmát nem fogod érteni. Igazából meg sem találod, hiszen eleve a sötétség birodalmában van, és ott is elbújt. Ő van a legmélyebben és egyre mélyül.

És az egészben az a szép, hogy nem is akarod megismerni, mert félsz a Skorpiótól, ugyanis az van a tudatodban, ez épült be az emberiség évezredes útján, hogy ez a sötétség, az Alvilág birodalma. Meg akarod ismerni magad, az eredetit, az igazit, de mégsem mered és erre nem vagy tudatos és így maradsz a körforgáson legjobb szándékod ellenére.

Ezért ennyire csodálatos ez a Skorpió, ez a rejtélyes birodalom, akit nem ismerünk, ezért nem is értünk és emiatt félünk tőle. Pedig ő a kulcs mindenhez, és ő nem fogja feltárni magát azután sem, hogy megértetted. Ő mindig rejtve marad, mert ez a lényege. Ő láthatatlan, az isteni tartózkodási helye, vagyis maga az isteni. Ennek ellenére az Alvilággal társítjuk, annak is azzal az értelmével, hogy aki ide bejut, nem jut ki többé és örök szenvedésben él. Igen, lehet így is tekinteni rá és így élni és kezdeni újra és újra. De a Skorpió valójában nem ez. Ez az ő nagy titka, hogy ebben a képzetben tart, de azzal, hogy ezt teszi, „kényszerít” arra, hogy jobbá válj, fejlődj, hogy elkerüld az Alvilágot, vagyis megismerd valódi önmagad, és kapcsolódj vele, ami, ha megtörténik, onnantól változik meg minden.

És most valahogy ennek a felismerése van, mert Vénusz érkezett meg az Antareshez. Vénusz, a fizikai világot építő, szépítő, megjelenítő, működtető erő, maga a testiség. Nem tudom igazán elmondani mit kéne értened, mit kéne érezned, mert nem tudom mit tud az elméd és mit tudsz valójában arról ki vagy. De azáltal, hogy Vénusz megérkezett most ehhez a kapuhoz, valami nagyon megnyílt. És ezen most ne agyalj, csak engedd magadba, éld át, mert csak így tudsz kapcsolódni vele.

Tóth Gabriella Csillagtenger