Minden Vénusz-Neptunusz és Vénusz-Szaturnusz együttállás egy csodaenergia. Az élet maga. A fizikai és az univerzális egysége. Amikor rájössz, hogy az élet valóban él a maga tökéletes ritmusában.

A mostani együttállásaik különösen harmonikus energiákat hoznak – és még a Vénusz-Szaturnusz együttállásán nem is vagyunk túl –, főleg, hogy egyszerre történik, hiszen Vénusz beáll a két mester már távolodó, de még meglévő együttállása közé. A kos jegyében kapcsolódnak, de egy halak Marssal a háttérben. A kos jegye által ennek egy dinamikus, pörgő energiának kéne lenni, mégis a teljesség csendje lengi át. A jegyek által is összeér benne a földi az istenivel.

Egy kicsit máshogy közelítem most meg ezt az energiát, mint ahogy a bolygók szokásos üzenetét ismerjük. A természetet, az életet látom ebben a kapcsolódásban.

Ez az energia ugyanis valójában arra segít ráébredni, hogy mennyire él minden, a Földbolygó és minden rajta mennyire élő a maga tökéletes csodájában. Az élet él és mindenhol él. Mindig és mindenkor kialakítja saját maga számára az élet lehetőségét.

Főleg a növényzet (Vénusz) a földi lét elején, aki által vált a szikla életet adóvá, aki addig csak kő volt, azáltal, hogy a rajta megtelelpülő növény a sziklából termőtalajt teremtett, ezzel megteremtette saját magának majd az őt követő összes élőlény számára az élet alapjait a Föld felszínén is (a vízben élés után). Azóta ez sok fejlődésen és átalakuláson ment át, de még mindig él és egyre színesebb.

Ezen a csodás Földbolygón élünk ebben a csodás életben. És ez a két nap most ezt elénk tárja teljes teljességében. Vigyázzunk rá, értékeljük, és éljük meg. Egy csodavilág ez.

Menj, élj. Éld át ezt a csodát. És vidd magaddal minden nap.

Ha kinyitod a szemed az életre, sok olyat is észreveszel, ami mellett általában elrohansz. Ha valamire, de erre biztos megtanít ez a hétvége.

Tóth Gabriella Csillagtenger

A kép saját készítés, a Bakonyban, már a lemenő Nap fényénél. A fák még alszanak, de már készek a pattanásra. Míg a koronák kifejlődnek addig van esélye az aljnövényzetnek, és már él, medvehagyma mezők zöldelnek a fák között amíg a szem ellát. Már ez a látvány csodálatos és akkor képzeld hozzá a madárkórust, a kis madarak szűnni nem akaró dalát. Ez a valódi élet.